29. 07 .2008.

Az, hogy az új szerb kormány prioritásai között valóban az európai integráció szerepel az első helyen, bizonyítja az a tény is, hogy az első törvényhozási kezdeményezés éppen a Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodás ratifikálása a parlamentben, amely az első szerződés Szerbia és az Európai Únió között. A mellékletet Sandra Pekic készítette.

Mirko Cvetkovic kormányfő szavai szerint, a felgyorsult gazdasági és egyébb reformokkal, melyet előlát a Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodás, már ez év végén, vagy pedig a következő év elején, Szerbia megkaphatja a jelölt-státust az Európai Únióba, a kormány mandátumának végén pedig az ország teljesen készen állhat az Únióba való belépésre.

Miroslav Luci, Szlovénia nagykövete  úgy véli, hogy Szerbiának minden feltétele magvan arra, hogy gyorsan befejezze a reformokat és fejlessze az emberi, technikai és adminisztratív kapacitásokat az Únió tagságához szükséges megbeszélésekhez. Szavai szerint, reális elvárni, hogy Szerbia 2.012-ig az Únió teljesjogú tagja lesz, amihez elengedhetetlen feltétel az, hogy a szerb parlament gyorsan ratifikálja a Stabilizációról és Tarsulásról szóló megállapodást, mert az Belgrád készségét mutatja, hogy felgyorsítja az európai integráció folyamatát – véli Luci.

Annak ellenére, hogy ez a megállapodás a politikai, térségi, kereskedelmi viszonyok fejlesztésére vonatkozik Szerbia és az Európai Únió tagországai között, nem pedig státuskérdésre, mégis a közvéleményben kétely merült fel a térségi együttműködést illetően. Ugyanis, egyes politikai vezetők úgy vélik, hogy a Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodás aláírása Koszovó és Metohia egyoldalúan kikiálltott önálóságának az elismerését jelenti. Vladimir Ateljevic, az iroda tanácsadója emlékeztet arra, hogy éppen e megállapodás 16-ik szakasza cáfolja az ilyen tolmácsolást. Szavai szerint, ez a szakasz arról az együttműködésről szól, melyeket magába foglal a stabilizáció és társulás folyamata, Koszovó és Metohia pedig nem ország, s nincs is belefoglalva ebbe a szerződésbe. Ateljevic elmondta, hogy tulajdonképpen két megállapodásról van szó: Az egyik a Stabilizációról és Társulásról szóló szerződés Szerbia és az Európai Únió között, a másik pedig egy átmeneti megállapodás, amely kereskedelmi rendeletekre vonatkozik, s melynek legkorábban kellene életbe lépnie. E rendeletek életbelépése a hágai törvényszékkel való együttműködéstől függ.

Mégis, Radovan Karadzic letartóztatása után, melyet úgy könyvelnek el, mint a szerb kormány óhaját, hogy együttműködjön ezzel a nemzetközi büntető bírósággal, több európai tisztségviselő sürgeti nemcsak az átmeneti megállapodás hatályba lépését, hanem a teljes megállapodás ratifikálását is. S amíg a brüsszeli jelzésre várunk, a kormányirodában bejelentették, hogy őszre integrációról szóló nemzeti programot fogadnak el. Ezzel a dokumentummal Szerbia megmutatja készségét, hogy elkezdi a megbeszéléseket 2.009-ben az Európai Únióba való tagfelvételről, s teljesíti az ehhez szükséges feltételeket az elkövetkező négy évben.