|
27.03.2008. Abban az esetben, ha az elkövetkező héten Bukarestben a NATO, az USA követelésére, Horvátországot, Albániát és Macedóniát tagságába invitálja, Montenegrónak és Bosznia-Hercegovinának pedig intenzív partneri akcióprogram aláírását ajánlja fel, amelyről a napokban igen sok szó esik elemzői körökben, akkor Szerbia gyakorlatilag NATO-államokkal lesz körülvéve. A térségbeli helyzetre való tekintettel, Koszovó jogellenes függetlenségének kihirdetését követően, felvetődik tehát Szerbia jövőbeni helyzetének és további távlatainak kérdése. A témáról bővebben Ivana Subašić munkatársnőnk ír. A NATO-ba való belépésre szóló Zágrábhoz, Tiranához és Szkopjéhoz intézendő felhívás, a hazai elemzők zöme szerint, nem fog hozzájárulni a térség stabilitása növeléséhez, ahogyan azt a nyugati diplomaták hangsúlyozzák. A Nyugat legújabb lépéseit, közöttük az amerikai elnök azon döntését is, hogy fegyvereket szállít Koszovónak, az elemzők Belgrádhoz intézett üzenetnek tekintik, amely szerint a déli szerb tartomány függetlensége visszafordíthatatlan, ezért Szerbiának alkalmazkodnia kell a helyzethez. A nyugati diplomáciai körökben az is elhangzott, hogy a NATO erőteljes jelzést küldhetne Szerbiának is, a már említett elemzők szerint azonban, alig hihető, hogy az, a jelenlegi helyzetben pozitív választ adna. Minden mostanában végzett körkérdés szerint ugyanis, a lakosság 70 százaléka nem támogatja az ország NATO-hoz való csatlakozását, mégpedig azért, mert ugyanez a NATO 1999-ben csaknem három hónapon keresztül bombázta az akkori Jugoszláv Szocialista Köztársaságot. Emellett, ahogyan hangsúlyozzák, a NATO térségben játszott szerepe miatt, a szerb parlament határozatot hozott az ország katonai semlegességének kihirdetéséről. Szerbia emellett, a közelgő parlamenti választások miatt is igen érzékeny helyzetben van. Aleksandar Radić katonai elemző, a NATO hirtelen Kelet-Európától a Balkán felé fordulását azokkal a törekvésekkel hozza kapcsolatba, hogy a katonai szövetség megerősítse térségbeli jelenlétét, mivel, úgy tűnik, ideiglenesen szüneteltetik Ukrajna és a kaukázusi országok tagságát. Ezért Szerbia most nagy gondot jelent. Egyrészt azért, mert Belgrád eltávolodott az euró-atlanti integrációs kezdeményezésektől, másrészt, a NATO-nak, mint biztonsági szövetségnek, alternatívaként sincs mit felajánlania Szerbiának, hangsúlyozza Radić úr. Ha Koszovó kérdésére nem sikerül kompromisszumos megoldást találni, Szerbia nem lesz abban a helyzetben, hogy csatlakozhasson a NATO-hoz, értékeli Darko Trifunović elemző. Ez a polgárok többségének álláspontja, és nem létezik komoly politikus Szerbiában, aki el merészelné ismerni Koszovó függetlenségét, hogy annak következményeit ne kellene viselnie. Szerbia valóban NATO-tagállammá kívánt válni, valamint ma is elhatározása, hogy az Európai Unió tagjává váljék, ám nyilvánvaló, hogy nyugaton valakinek az a szándéka, hogy országunkat minél jobban eltávolítsa az EU-tól, emeli ki Darko Trifunović. Aleksandar Radić azon a véleményen van, hogy Horvátország, Albánia és Macedónia belépését követően, Szerbia kedvezőtlen helyzetben fogja találni magát. Ebben az esetben, attól függetlenül, hogy közvetlenül veszélyeztetve lesz-e vagy sem, olyan államok vennék körül, amelyek egyetlen játékszabály szerint játszanak. Másrészt azonban, Belgrád nem rendelkezik más alternatív mechanizmussal. Belgrád és Moszkva jó kapcsolatai távol vannak attól, hogy valamiféle szoros szövetség alakulhasson ki közöttük, szögezi le Radić úr. Szerbia nem saját hibájából fog NATO-tagállamokkal övezett országgá válni, értékeli Darko Trifunović, arra emlékeztetve, hogy a koszovói jogállási tárgyalások során országunknak nem ajánlottak fel elfogadható opciót, továbbá pedig kész tények elé állították. Az újonnan kialakult körülmények között eléggé hálátlan feladat a helyzet további alakulásáról szólni. Belgrád előtt most a parlamenti választások állnak, csak ezt követően lehet majd nagyobb bizonyossággal Szerbia európai, az euró-atlanti vagy bármilyen más távlatáról beszélni, zárja szavait Darko Trifunović. |