72 ÉVE ÖNÖKKEL
22.11.2007.
A mult negatív tapasztalata miatt sok polgár, de üzletember is azt hiszi, hogy a mostani makrogazdasági szilárdság ideiglenes – jelentette ki nezetközi rádióállomásunknak Radovan Jelasic, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója. Szavai szerint, a Központi Bank folytatja a restriktív pénzpolitikát, hogy az áremelkedést a tervezett keretek között tartsa. Erről a témáról kérdezte a kormányzót újságírónk, Zorica Mijuskovic.
A dinár árfolyamának az erősödését kommentálva, amely az elmult hónapokban nem vezetett a várt árcsökkenésekhez, Jelasic elmondta, ennel fő oka a kőolaj magas ára, amely kihat minden termék árára is. De annak ellenére, hogy a kőolaj ára az év kezdetétől csaknam megkétszereződött, Szerbiában meglehetősen alacsony az infláció. Az elmult tíz hónapban az árak 8,5 tized szálakkal emelkedtek.
A Szerbia Nemzeti Bank folytatja az árfolyam kísérését, hogy megtartsa az árak biztonságát. Az alapinfláció, amely magában foglalja az áremelkedést, amely szabadon alakul a a piacon, az év végéig, valószínűleg, 4 százalékot tesz ki. Jövőre 6 százalékot tervezünk, s nincs semmi akadálya annak, hogy ez ne így legyen – mondta Jelasic.
Az újságíró következő kérdése a pénz külföldről Szerbiába való küldésére vonatkozott. Ezt Szerbia lakossága nem igen alkalmazza, mert meglehetősen drága szolgáltatás, ezért a Nemzeti Bank megpróbál meggyőzni egyes hazai bankokat arról, hogy tegyék népszerűbbé a hazai polgárok számára.
Amikor a diaszpóráról van szó, a Szerbiai Nemzeti Banknak jó az eggyüttműködése, melyet tovább szeretne fejleszteni. A kormányzó felszóllította s felajánlotta segítségét mindazoknak, akik a visszaköltözködés gondolatával foglalkoznak, s kiemelte, hogy erről legnehezebb meghozni a döntést. Az én tapasztalatom az, hogy előbb vagy később Belgrádban kötnek ki. Jelasic 2.00-ben jött Szerbiába, a demokratikus változások után. Én a gyors és és éles reformok végrehejtásának az embere vagyok- mondta. Mindazok, akik külföldön élnek, nosztalgiával gondolnak a visszatérésre, s hiszem, hogy segíteni tudok nekik, legalább tanáccsal, melyért interneten is hozzám fordulhatnak: radovan.jelasic a nbs.yu.
Annak a csaknem 100 ezer állampolgárnak a visszatérése és beilleszkedése, akiknek a nyugat-európai országokban elutasitották menedékjog-kérelmét vagy akiknek ideiglenes menedékjogát visszavonták a háborús összetűzések megszűnte következtében, nagy feladat elé fogja állitani Szerbiát az elkövetkező néhány évben. Sandra Pekic irása következik.
Szeptember közepe táján a nyugat-balkáni országok és az Európai Unió között aláirásra került a vizumkönnyitésekről és a visszatoloncolásról szóló megállapodás, amely 2008. január 1-jén lép életbe. Alkalmazása, a menedékjogot kérők visszatérése és sikeres beilleszkedése egyike azon feltételeknek, amelyeket Belgrádnak teljesitenie kell, hogy tárgyalásokat kezdhessen Brüsszellel a schengeni fehér listára való kerülésről. Szerbia már hozzálátott a szükséges változások bevezetéséhez, különösen a belügyi és az igazságügyi szektorban azzal, hogy törvényt hozott az útlevelekről, a menedékjogról és a külföldi állampolgárok hazánkbeli helyetének meghatározásáról. A törvényi aktusokon kivül azonban Szerbiának folytatnia kell a határellenőrzés korszerűsitését, a szervezett bűnözés, a kábitószer- és emberkereskedelem elleni harcot, továbbá pedig alkalmaznia kell a visszatoloncolásról szóló megállapodást.
A visszatoloncolási, illetve readmissziós megállapodás általában kétoldalú, amely azoknak a személyeknek az anyaországba való visszatérési procedúráját szabályozza, akik illegális státusban, érvényes személyi iratok nélkül tartózkodnak külföldön. Országunk számos állampolgárára - akik a kilencvenes évek során, diszkrimináció vagy a térségbeli háborús összetűzések miatt, ideiglenes menedékjogban részesült a nyugat-európai országokban - vonatkoznak majd ezek a megállapodások. Habár nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok a visszatérők számáról és szerkezeti összetételéről, az Európai Tanács becslése szerint mintegy 50 – 100 ezer személyre számithatunk. Más becslések szerint ez a szám sokkal nagyobb, mert csak Németországból több tizezer személynek kell visszatérnie. Németországon kivül a legtöbben Svájcból, Ausztriából, Hollandiából, Luxembourg-ból és Svédországból fognak visszatelepülni. Ez ideig mintegy 20 readmissziós szerződés aláirására került sor Szerbia és leginkább az európai országok között, a gondot csak az jelenti, hogy ezek a dokumentumok nem szabályozzák a befogadás feltételeit és nem szavatolják a beilleszkedési program alkalmazását. Annak ellenére, hogy Szerbia azon országok közé tartozik, ahonnan a legtöbben kérnek menedékjogot a nyugat-európai országokban, a visszatoloncolásra kerülő személyek legtöbbje albán, koszovói polgár, aki a Jugoszláv SZK, illetve Szerbia útlevelével rendelkezik. A visszatérők száma szerint az albánokat, sorrendben a romák, majd a bosnyákok és a szerbek követik.
Srdjan Sain képviselő, a Roma Párt elnöke véleménye szerint, igen fontos, hogy az állam akciócsoportokat szervezzen, amelyeket szociólógusok, pszichológusok és más szakemberek alkotnának, hogy a visszatérők könnyebb beilleszkedését elősegitsék. Ez az egyedüli mód arra, hogy e személyek visszatérése ne vezessen a már amúgy is elszegényedett társadalmunkban kifejezettebb szociális feszültség kialakulásához. Danilo Rakic, a 484-es Csoport elnevezésű nemkormányzati szervezet tagja, arra hivja fel a figyelmet, hogy Szerbia igen sok polgára kapott a nyugat-európai országokban ideiglenes menedékjogot a kilencvenes években, s ez a tendenció a demokratikus változásokat követően is folytatódott. A 2005-ös adatok szerint 11 ezer szerbiai állampolgár kért menedékjogot, s ezzel országunk világelső, megelőzve Oroszországot és Kinát is.
Hogy a visszatérés fenntartható legyen, szükség van a befogadó és az anyaország szoros együttműködésére. Sintén igen fontos, hogy a visszatérőknek elég idejük pénzük legyen az életkörülmények és a környezet teljes megváltoztatására. Ez ideig a visszatérők beilleszkedésének költségeit leginkább országunk fedezi. Srdjan Ladjevic, az emberi és kisebbségi jogok kérdésére illetékes szolgálat igazgatója úgy véli, hogy a visszatérők legveszélyeztetettebb rétege számára szociális programokat kell kidolgozni, hogy megkönnyitsék beilleszkedésüket, valamint alapvető polgári, gazdasági és kulturális jogaik érvényesitését.