29.04.2008.

A bukaresti NATO-csúcsértekezlet, amelyen Horvátországot és Albániát a NATO-hoz való csatlakozásra kérték fel, nemcsak az Észak-atlanti Szövetség bővülését jelenti, Szerbia biztonság-stratégiai orientációjával kapcsolatosan is számtalan kérdést vet fel. Mladen Bijelić munkatársunk írását közöljük.

A fent említett bukaresti csúcsot követően a NATO jelentős mértékben növelte balkáni jelenlétét. Ily módon Szerbia NATO-tagországokkal, illetve a taggá válástól csak egy lépésnyire levő államokkal találta magát körülvéve. Egyrészt tehát környezetünkben csupa NATO-állam van, másrészt pedig Szerbia az egyetlen ország, amely még nem határozta meg hosszú távú biztonsági érdekeit, hangsúlyozza Aleksandar Radić katonai elemző. Zoran Dragišić katonapolitikai elemző, a belgrádi biztonságtudományi kar tanára, a bukaresti NATO-csúcsértekezletet követően arra figyelmeztetett, hogy Szerbiának nincs stratégiája, továbbá pedig arra, hogy különösen negatív hatású és veszélyes annak tagadása, hogy országunkat már csaknem minden oldalról NATO-tagországok övezik. Rámutat azonban arra is, hogy az ország biztonság-stratégiája kidolgozását és elfogadását nagymértékben bonyolítják a Koszovó egyoldalú függetlensége kikiáltását és annak éppen a legjelentősebb NATO tagállamok részéről való elismerését követő események.
A fenti történések következtében, az euró-atlanti integráció Szerbia belpolitikai életében a legérzékenyebb és egyben nézetütközés kérdésévé vált. A NATO-val való kapcsolat pedig napi politikai üzletelés tárgyává vált, véli Aleksandar Radić. Ezen értékelést legjobban a déli tartomány önkényesen kihirdetett függetlenségét követő események, valamint azok a nézetkülönbségek támasztják alá, hogy milyen ellenintézkedéseket kell alkalmazni azokkal az országokkal szemben, amelyek elismerték Koszovó törvénytelen szecesszióját, ez pedig végül is a kormány bukásához és az idő előtti parlamenti választások kiírásához vezetett. Ezekben az években, a koszovói jogállás rendezésével kapcsolatos események mellett, a hágai törvényszékkel kapcsolatos együttműködés hat ki legközvetlenebbül és mondhatni, döntően, Szerbia euró-atlanti integrációs folyamataira. Pontosan e kérdésekben követelnek országunktól újabb és újabb engedményeket, olyanokat, amilyenekre nem volt példa a volt Jugoszlávia területén lezajlott konfliktusokban részt vevő többi fél esetében. Mivel állandóan a kettős politikai mérce alkalmazásával kell szembesülniük, amely aztán az USA és több nyugati ország által közvetlenül támogatott koszovói függetlenség kihirdetésével csúcsosodott ki, a szerb vezetésnek mind nehezebb lett a közvéleményt meggyőznie, hogy mennyire fontos az ország euró-atlanti integrációja. Végezetül pedig, Koszovó elismerése felfrissítette az ország lakosságában a NATO-bombázással kapcsolatos emlékeket, amelyeket az szoros kapcsolatba hozott.
Habár e folyamatok irányítója egész idő alatt az Egyesült Államok volt, az utolsó pillanatban az Európai Unióra ruházta át a kérdés kezelését. Az Unió most a koszovói rendfenntartó formális figurája. A hivatalos Belgrád ezért tekinti törvénytelennek az EULEX-missziót, amelyet az EU az Egyesült Államokkal egyeztetve irányított Koszovóba, természetesen a szerb hatalom egyetértése és a Biztonsági Tanács hozzájárulása nélkül.
A bizonyíthatóan háborús bűnös Ramush Haradinajnak hágai törvényszék által való felmentése volt azonban az utolsó csepp a pohárban és fékezte le ismét Szerbia euró-atlanti integrációs folyamatát. Ez mindenképpen új érvet szolgáltatott azoknak, akik már előzőleg is úgy vélték, ezt a folyamatot felül kell vizsgálni. A Tanjug Hírügynökség honlapján megjelentetett közvélemény-kutatás eredményei szerint, a megkérdezett szerb állampolgárok többsége, 78,12 százaléka, úgy véli, hogy a felmentő ítélet megingatta a hágai törvényszék szavahihetőségét és tekintélyét.
Emiatt, mindamellett, hogy nem vonják kétségbe az európai integráció kérdését, sok releváns politikai tényező megkérdőjelezi a kapcsolatok modalitását, szélsőségesen negatív álláspontra helyezkedve azokkal az újabb engedményekkel szemben, amelyeket Szerbiától, euró-atlanti útján, ismét követelnek. Különösem megalázónak számít az a követelés, amelyet több nyugat-európai vezető is megismételt, hogy Szerbiának egyet kell értenie azzal a ténnyel, hogy erőszakkal és törvénytelenül, megkísérlik területe 15 százalékának leszakítását.                  

29. 4. 2.008.            17,35

Boris Tadic, szerb elnök, ma Luxemburgban, az ünnepélyes aláíráson kijelentette, hogy nagyon elégedett, mert Szerbia ma megkötötte első szerződéses viszonyát az Európai Únióval. Mi az Európai Úniót a legnagyobb létesítménynek s a béke garanciájának tekintjük az ó-kontinensen. Számunkra nagyon fontos az a tény, hogy az Únió elismeri és védi a különböző népek identitását, mert nagy nép vagyunk az eredmények elérésében, de a lakosság számát illetően nem – mondta Tadic. Rámutatott arra, hogy éppen a béke és a gazdasági fejlődés a szerb polgárok számára a legfontosabb ok arra, hogy a szerb tisztségviselők ma Luxemburgban vannak. A Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodás lehetőséget nyújt arra, hogy Nyugat-Balkán teljes egésszében társuljon az Európai Únióhoz, mert enélkül nem lehetséges a térség népeinek a megbékélése – mondta a szerb elnök. Ugyancsak emlékeztetett arra, hogy Szerbia ahhoz, hogy Európa része lehessen, teljesítenie kell minden kötelezettségét, melyet előlátott az Únió, amely többek között, a hágai törvényszékkel való maradéktalan eggyüttműködést is jelenti. Bozidar Djelic, a szerb kormány alelnöke, aki Szerbia nevében kézjegyével látta el a Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodást, elmondta, hogy a mai nap nagy nap, és történelmi jelentőségű Szerbia számára. Hangsúlyozta, hogy ez kulcsfontosságú kereskedemi szerződés, amely szabad kerskedelmi övezetet lát elő Szerbia, valamint a legnagyobb és leggazdagabb piac között, melynek 500 millió fogyasztója van. Kifejezte meggyőződését, hogy Szerbia, az év végéig, teljesít minden feltételt ahhoz, hogy a polgárok vízum nélkül utazhassanak az Európai Únió országaiba. Djelic azt üzente, hogy Szerbia Európába saját identitásával, integrációjával és szuverenitásával lép, s hogy teljes hozzájárulását adja Európa fejlődéséhez, amely magában foglalja a hágai törvényszékkel való maradéktalan eggyüttműködést is.

29. 4. 2.008.         17,25

A Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodás aláírása Szerbia valamint az Európai Únió között, még egy lépést jelent az Únió megteremtése felé, olyannak, amilyennek  azt kezdetben elképzeltük – jelentette ki Dimitrij Rupel, a Miniszter-tanács elnöklője. Az aláírás előtt kijelentette, hogy a mai nap boldog nap Szerbia és az Únió számára is, mert Európa kinyitotta ajtaját a szerb politikusok és a szerb nép előtt. A szlovén külügyminiszter hozzátette, hogy elnökösködése alatt az volt a legfontosabb, hogy az Únió aláírja Szerbiával ezt a dokumentumot.

29. 4. 2.008.           16,05

Ma Luxemburgban Szerbia aláírta a Stabilizációról és Társulásról szóló megállapodást az Európai Únióval. Szerbia nevében a megállapodást Bozidar Djelic, a szerb kormány alelnöke, az Európai Únió nevében pedig Dimitrij Rupel, az Únió tanácsának elnöklője írta alá. Az aláíráson jelen volt Boris Tadic, szerb elnök is. Az Európai Únió Miniszter-tanácsa előzőleg olyan döntést hozott, hogy a dokumentumot, rögtön az aláírás után, hatályon kívül helyezi mindaddig, amíg Szerbia nem fejezi be eggyüttműködését a hágai törvényszékkel. A megállapodás aláírását két és fél évig tartó megbeszélések előzték meg. Időközben Szerbiában megosztottság jött létre, vajon Kosovo önálóságának törvényellenes kikiálltása után, alá lehet-e írni ezt a dokumentumot szövegkiegészítés nélkül?