2010-08-14

189 évvel ezelőtt, augusztus 29-én, a vajdasági Écska kisvárosban Lázár Ágoston kincstári bérlő pazar ünnepélyt szervezett néhány száz tekintélyes császári meghívott számára a Kastély megnyitója alkalmából. A Kastély ma már szálloda és a Műemlékvédelmi Intézet felügyelete alatt áll, emellett egyike a nyolcvan vajdasági kastélynak és nyaralónak. Jelena Gligorić írása. 

Écska egy Nagybecskerek közelében levő bánáti kisváros. Nevét, a legenda szerint, Attila, az Isten Ostoraként is nevezett hun vezér feleségéről kapta. A legenda szerint Attila pontosan a város helyén állíttatta fel sátrát és parancsolt pihenőt seregének, amellyel a Római Birodalom ellen indult. A település a magyarok, később pedig szerbek és románok e területre való településével alakult ki. Gazdasági fejlődése pedig Lukács Lázár nevéhez fűződik. A XVIII. század végén a kamara javainak árverezése során, ez az örmény nagykereskedő vásárolta meg az écskai pusztát és alapította meg a települést, majd építtetett templomot birtoka területén. A pusztával együtt a grófi címet is elnyerte, amelyet azután családja 160 éven át viselt. Néhány évtizeddel később, fia, Lázár Ágoston, a Béga folyó bal partján angol stílusú kastélyt építtetett, amelyet egyszerűen csak Kastélynak nevezett el. A 17 hektárnyi birtok területén levő Kastély vörös színű egyemeletes épület, amelyet hatalmas park, virágokkal teli kertek öveznek, közvetlen közelében halastavakkal. 

A Kastély ünnepélyes megnyitójára, 1820. augusztus 29-ére, a település minden szögletét, házát, udvarát és utcáját kitatarozták, kitakarították, fasorokat alakítottak ki, virágból font diadalkapukat állítottak. A főszakács Bécsből érkezett. A feljegyzések szerint a hintókat és a lovakat fényesre csutakolták a 300 bécsi és budapesti vendég tiszteletére. A megnyitón jelen volt Eszterházy gróf is, a korabeli Magyarország legtekintélyesebb nemese. A vigalom három napon át tartott: első esti az ünnepély ideje alatt az egész birtokot fáklyafény világította be. Reggel harangszó jelezte az ünnepség folytatását, majd a kastélyszentelés következett, amire hivatalos volt Écska minden lakosa. Az ünnepélyes ebédet követően az urak számára vadászatot szervezetek, a hölgyek pedig gondolasétát tettek a Nagy-tavon és a Bégán.  A krónikások feljegyezték, hogy az ünnepély fénypontja a bál volt, amelyen a hölgyek díszes ruhákban, az urak pedig ünnepi egyenruhában vettek részt. A Kastély termeit is gazdagon díszítették, a kerti ösvényeket pedig különböző színű bengáli tűz világította meg. A harmadik napon a kilencéves Liszt Ferenc kápráztatta el a jelenlevőket csodálatos zongorajátékával. Lisztet csodagyereknek kiáltották ki. 

A Kastély éveken át a hazai és külföldi vadászok találkozójának helyszíne volt. Gyakori vendég volt itt Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös, valamint Aleksandar Karađorđević szerb kormányzó is.
A második világháború és a háborús pusztítások nem kerülték el ezt a helyet sem, ezért a tulajdonosok elhagyták a Kastélyt és Amerikába költöztek. A Lázár családnak nincs élő leszármazottja, ezért a háborút követően a kastélyt állami tulajdonná nyilvánították és szállodává alakították át. Nemrégiben pedig magántulajdonba került. Az újonnan tatarozott luxusszállóban 38 szoba és hét lakosztály van. Tervben szerepel sportpályák építése, valamint wellness-központ kialakítása is.  
 A Kastélyban tett látogatás során a vendégek megtekinthetik a közelében levő Császár-tó természeti rezervátumot is, kedvükre fényképezhetnek, madárlesen vehetnek részt, vagy végigsétálhatnak az „egészségösvénynek” nevezett sétányon. A közelben van az Écska Halgazdaság is, amely a Balkánon a legnagyobb, Európában pedig a második legnagyobb halgazdaság, amelyben 1892 óta tenyésztenek pontyot, harcsát és sügért.

13/08/2010     

Gucsa készen áll, hogy befogadjon 1 millió látogatót, amennyit az idei trombita-fesztiválra várnak – üzenik a rendezvény szervezői, melyről Szerbia ismertté vált az egész világon. Az idei rendezvényre augusztus 13 – 22 -ig kerül sor. Jelena Gligoric jegyzete.

Gucsa kisváros, már 50 éve a trombita székhelye, a világon pedig a trombitásokról vált híressé, akik hallásból, szívből és lélekből játszanak. Ez olyan hang, amely az ember emlékezetében marad, még a híres Majls Dejvis sem tudta, hogy a trombitán íly módon is lehet játszani. A dragacsevóiak szeretete e hangszer iránt csaknem két évtizede tart, még Milos Obrenovic fejedelem rendelete óta, hogy alapítsák meg az első katonazenekart. A fesztivál résztvevői már 50 éve Szerbiát optimista, vidám és őszintén vendégszerető országnak mutatják be.

A jubiláris rendezvény 10 napig tart – mondta Adam Tadic, a gucsai művelődési központ igazgatója. A műsornak 2.000 résztvevője lesz, közülük 400 külföldi. Az idén 15 trombitazenekar méri össze tudását, melyek közül kettő szerbiai, a többi pedig külföldi.

A legjobb együttes kihirdetése után, a terv szerint, Miroslav Ilic híres szerb népdalénekes szórakoztatja a közönséget. Az utolsó versenynapon valamennyi kategória győztes zenekar fellép.

A szábor 50-ik évfordulóján a trombita múzeumot kapott, valamint kiállítás nyíllik kísérő rendezvénnyel. Minden este kulturális- művelődési műsor lesz, a fő program pedig a futbal-stadion színpadán történik. A kívánság az, hogy a műsor kielégítse a fiatalok és az idősek ízlését is.

Miroslav Radojicic, a helyi közösség tanácsának az elnöke arra emlékeztet, hogy a városkának 2 és fél ezer lakosa van. A szábor idején a városban 20, 30, 50 sőt 100.000 ember is van. Ahhoz, hogy ennyi ember kényelmesen elhelyezkedjen, sokat tettek az infrastruktúrális létesítmények kiépítésén. Elmondta, hogy a helyi közösség 12 hektár földterületet vásárolt, melyet a vendégek kempingezésére rendeztek be. Az, aki nem tud a fesztivál idején Gucsára jönni, TV közvetítésen keresztül élvezheti ezt a rendezvényt. A szervezők kiemelik, hogy a tavalyi döntő versenyt, direkt közvetítésben, több mint 1.700.000 ember nézte meg világszerte.

2010-07-10

Az egészséges ételek kedvelői előtt jól ismert az ivanjicai málna és burgonya minősége. Ahhoz sem kell orvosnak lenni, hogy a vérszegénységben szenvedőknek azt tanácsoljuk, ha tehetik, minél többet tartózkodjanak, vagy szabadságukat töltsék Ivanjicában, amelyet egyébként a tiszta levegő ízét őrző településnek neveznek. Jelena Gligorić írása.

Ivanjica Szerbia legnagyobb területű községe, az ország délnyugati részén, a Moravica folyó völgyében fekszik. Magas, erdővel borított hegyek övezik, a legismertebb közülük a Golija és a Jávor. A közigazgatási község területének több mint fele a Golijához tartozik, amelyet természeti szépségei miatt a szerb kormány, később pedig az UNESCO is, természeti parkká, illetve bioszféra-rezervátummá nyilvánított. Az idegenforgalom fejlődésével ez az 1800 méter magasságot is meghaladó hegy jelentős értékű beruházások színhelye lett, különösen a téli idegenforgalom serkentéséhez szükséges létesítmények és infrastruktúra kiépítése területén.  A helybeliek külön hangsúlyozzák, hogy megbeszélések folynak osztrák cégekkel, amelyek szállodák és utak építésében érdekeltek. Természetesen, minden itt történő tevékenység a természet megőrzésével, valamint azzal a törekvéssel áll összhangban, hogy megőrizzék ennek az őserdők kategóriájába tartozó, több száz éves borókaerdővel borított területnek az érintetlenségét.

A beláthatatlan mezők és legelők, a számos, kristálytiszta, ivóvízben gazdag patak, valamint a hegy lejtőin elszórtan kuksoló házakban lakó vendégszerető helybeliek, évről évre több turistát vonzanak. Télen sízni, nyáron gombát vagy gyógynövényt szedni, sétálni, hegyet mászni vagy éppen vadászni jönnek ide külföldről is. Az immár messze földön híressé vált farkasvadászaton a külföldi vadászok szintén részt vesznek.

Ismét mások a falusi turizmus nyújtotta lehetőségek miatt érkeznek Ivanjicába, vagy pedig a különleges rehabilitációs intézetbe, hogy idült légzőszervi problémáikon túltehessék magukat vagy reumatikus megbetegedéseikből kigyógyuljanak.

A mérsékelten kontinentális klíma, a 468 méteres tengerszint feletti magasság, a nagyterületű zöld növényzet volt a fő indoka, hogy már 1930-ban klimatikus idegenforgalmi hellyé nyilvánítsák Ivanjicát, hét évtizeddel később pedig légfürdővé.  Hogy a jó levegő miatt-e vagy az idegenforgalomból élő falu kinézete miatt, Ivanjica joggal viseli a Kis Svájc elnevezést. Kivételessé pedig a számos természeti érdekesség teszi, például a tavak, amelyeknek vízszintje napos, csapadékmentes időben növekszik, esős napokon pedig csökken. Vagy pedig az a tó, amely a felhőktől karnyújtásnyira, 1500 méteres magasságban keletkezett a három évtizeddel ezelőtti romániai földrengést követően.
Ivanjica környékén található a Raščai barlang, amelyben 25 új barlangi állatfajtát fedeztek fel, emellett pedig figyelmet érdemelnek az őskorból származó régészeti leletek is.
Ez az egyetlen barlang továbbá Szerbiában, amelyben templom épült. Az ezen a területen található számos szent hely egyike pedig a középkorból származik.
Az idegenforgalmi kínálatot bővíti az 1911-ből származó vízerőmű is, amelyet az akkor 200 házból álló település mellett építettek fel. Ez volt az ötödik szerbiai vízerőmű. Még ma is üzemel, egyúttal pedig egyféle múzeum is.

Az ivanjicaiak büszkék múltjukra és őszinte hagyománytisztelők. Örömükre szolgál, hogy négy évtized elmúltával ismét megnyílik a Nušićijada, vagyis az a fesztiválféle, amellyel Branislav Nušić nagy szerb komédiaíró emlékének tisztelegnek. Az író műveiben találkozhatott először a nagyközönség Ivanjica várossal.
Szeptember elején ismét életre kel a múlt évszázadbeli Ivanjica, azoknak a színészeknek, zenészeknek és humoristáknak köszönhetően, akik felidézik a kisváros hangulatát, amelyet 1833-ban Miloš Obrenović fejedelem alapított.       

27/06/2010                            

Eszükbe jutott-e valaha, hogy csak néhány méterrel a mai Belgrád alatt az ókori Singidunum maradványai találhatóak? Az óvárosban csaknem minden lokáció őriz római kori emléket, ezért a szerb főváros Európa ókori lelőhelyekben leggazdagabb városai közé sorolható. Belgrád megtekintésének egyik újabb túrája az ókori Singidunumon át vezető séta, valamint a mai város előtt létezett városról szóló történet meghallgatása. Jelena Gligorić írása következik.

Belgrádnak kivételesen kedvező és jelentős a földrajzi fekvése, mondhatnánk azt is, hogy stratégiai szempontból kiváló. Valószínűleg ez késztette kezdettől fogva a különböző népeket arra, hogy itt telepedjenek meg. Az első írásos emlékek Hérodotosz idejéből erednek és arról számolnak be, hogy i.e. IV. században kelta törzsek telepedtek meg Belgrádnak azon a részén, amely a mai Köztársaság tértől a Száva és a Duna összefolyásáig terjed. A település ilyen kedvező fekvése nem kerülhette el a Római Birodalom figyelmét, amely itt limest, vagyis a Dácia felőli védőhatárt alakított ki. Claudius VII. légiója érkezett elsőként ezekre a területekre, és a feltételezések szerint ez jelenti egy kasztrum, vagyis légiós tábor kialakításának kezdetét. A tábor még ma is megtalálható a Belgrádi várat körülvevő Kalemegdan parkban.
A tábor körül kialakult település első alkalommal 86-ban kerül említésre, Domicián római császár uralkodása idején. Ekkor vonul vissza Dalmáciából a híres Flavia légió, amely a Felső Moesiában kerül elrendezésre, ami a mai Szerbia területének felel meg. A légió volt az ókori Singidunum fejlődésének kulcsa. A légió egészen az ókor végéig ezen a területen marad. Singidunum, ahogyan a mai Belgrádot első lakosai, a kelták, nevezték, közigazgatási központ volt és a légió táborától a város mai központja felé terjedt. Körülbástyázott katonai város volt a mai Kalemegdan park mintegy húszhektáros területén, amelyben erős légió védte a Duna-határt a barbárok behatolása ellen.

Az ókori Singidunum másik egysége a polgári település volt, amely Belgrád mai központjának helyén húzódott, a Péter király utcától a Köztársaság térig. Szávai részen pedig, a Kosančić körönd területén, elit település létezett. A bejárat, illetve a polgári és a katonai rész közötti határ, a Mihailo fejedelem utcában levő jelenlegi Városi Könyvtár helyén volt, erről tanúskodnak azok a falmaradványok, amelyeket igen jól beleépítettek az intézmény belső falaiba, pl. az ún. Római terembe, amelyben számos művelődési rendezvényre kerül sor. 

A rómaiak jó építők és városrendezők voltak, ennek köszönhetően, néhány évszázaddal később, a középkorban, a török hódítók Belgrád e részén, saját városuk építésekor, a római korból eredő utakat használták. Ezek az utak egyenes szögben szelték egymást, a két fő út pedig a mai Mihailo fejedelem utca sétautcai része, valamint a hozzá legközelebb levő párhuzamos út, a mai Vasa utcája volt.

Itt volt az antik Singidunum település pereme is, ahol a harmadik egység, a temető kezdődött. Éppen ezért nem meglepő, hogy a Belgrád központjában levő épületek és utak javítása során minden alkalommal felszínre kerül a Római Birodalom e kolóniájában folyó életre utaló emlék.

A rómaiak szerették a kényelmet, otthonukat gőzzel fűtötték, erről tanúskodnak a fűtési, valamint a vízvezeték-rendszer maradványai. Ha felmerült Önökben a kérdés, hogy mit jelképez a Bölcsészeti Kar előtti félkörben elhelyezett két kőfal, mi válaszolhatunk rá: a felszín alatt négyméternyire még ma is megtalálható autentikus fürdőt.

Az ókori Singidunumban való sétára, amelyben Flavio római uralkodó született, a belgrádiak, és a város vendégei, minden szombaton a Köztársaság térről indulnak. Mi ma városunk antik történelmének csak egy töredékét mondtuk el. Legfényesebb időszaka a II. és III. századra tehető, e civilizációnak pedig az avarok VII. század derekán történő behatolása vetett véget. 

23/06/2010               

Kanizsa Szerbia legészakabbra eső községe, és ugyanez a földrajzi meghatározás érvényes az ugyanezen nevet viselő gyógyfürdőre is. Ez az egészségügyi intézmény vetette be elsőként az ISSO 9001-es nemzetközi mércéknek megfelelő minőségű szolgáltatásokat. Jelena Gligorić írása követezik.

A Kanizsai Gyógyfürdőben zajló idegenforgalomról szóló történet az elmúlt évszázad első felében kezdődik. Ebben az időben terjedt el ugyanis a híre az itteni gyógyító iszapnak, amely a furcsa szagú és sárgás vizű kút mellett volt. Azt rebesgették ugyanis, hogy, ha a reumás fájdalmakban szenvedő személy ebbe az iszapba gázolt, többé nem érzett gyötrő fájdalmat. A dokumentumok szerint 1908-ban nyitották meg az első fürdőidényt a csodavízben, ezt követően pedig a budapesti Királyi Vegyészeti Intézetből hamarosan megérkezett a víz és az iszap gyógyhatását bizonyító irat. 1920-tól Kanizsa már 12 szobával és 20 kádfürdővel rendelkezett, amelyekben gőzfűtés és villanyvilágítás működött, írták meg a korabeli lapok.

A fürdő ma több mint 600 ágyas, mondta el Ljubinka Maksimović, az Idegenforgalmi Szervezet igazgatónője. A rehabilitációs szakkórházban 150 páciens számára van hely, továbbá van mellette két magánszálloda is. Az egészségügyi és rehabilitációs turizmuson kívül a gyógyfürdő kínálata kiterjed a kongresszusi, rekreációs, sport, kiránduló, falusi és vadász-horgászati turizmus területére is. Egész éven át vannak idegenforgalmi rendezvények, mivel ez a szegmentum jelentősen gazdagítja Kanizsa kínálatát.
A legismertebb rendezvény a Tiszavirág elnevezésű, amelyre júniusban kerül sor és csak néhány napig tart, abban az időszakban, amikor a Tisza virágzik. A júniusban ugyanis a Tisza folyó agyagos partjaiban élő kérészlárvák a víz felszínére emelkednek, és színpompás rovarokká alakulnak át. Párt keresnek, találnak és a násztánc alatt úgy tűnik, mintha a Tisza vize felett színes virágfelhő kavarogna.

Maksimović igazgatónő elmondta, hogy a rehabilitációs gyógykezelésben járó- és fekvőbeteg ellátást egyaránt alkalmaznak és igen figyelemre méltó sikereket mutathatnak fel a gyermek-rehabilitáció terén. A minőségi egészségügyi szolgáltatások területén alkalmazott nemzetközi mércék alkalmazása mellett a kanizsai gyógyfürdő, Szerbiában elsőként, a magyarországi példa alapján, bevezette a Wellness és a spa programokat, továbbá a csontritkulás-kezelés területén Szerbiában első helyen áll.

A Kanizsai Gyógyfürdő jó együttműködést alakított ki a környező gyógyfürdőkkel, egy évvel ezelőtt pedig Magyarországgal és Romániával regionális együttműködési megállapodás aláírására került sor, mondta el Pálinkás József, a gyógyturizmus klaszterének igazgatója. Kiemelte, hogy a cél az érdekelt vajdasági, magyarországi és romániai helyi önkormányzatok együttműködésének fokozása. Pálinkás úr szerint projektumaik segítségével minden szerbiai gyógyfürdő az integrális információs rendszer részévé válna, ez pedig elősegítené és megkönnyítené az európai idegenforgalmi piacba való bekapcsolódást. 

A kanizsai gyógyfürdőbe olyan személyek érkeznek, akiknél reumás, ízületi, gerinc- és csípősérülést diagnosztizáltak. A víz ásványokban gazdag és a kezelések során gyógyászati kiegészítőként alkalmazzák.