Homokréven február utolsó hétvégéjén került sor a gúnárviadalra. E vajdasági falu számára a gúnárok összecsapása csaknem akkora jelentőséggel bír, mint Dél-Amerikában a kakasviadal, vagy Spanyolországban a bikaviadal. Jelena Gligorić írása következik.
Homokrév Észak-Bánát legnagyobb faluja, csak néhány kilométerre fekszik Romániától és mintegy tízre a magyar határtól. Körülötte termékeny alföldi szántók és az érintetlen sztyeppe, amelyben, a védett természeti rezervátum keretében, fészkel az óriás túzok. Homokréven állandó vendégnek számítanak a vadászok és a horgászok, van lovaglóklubja, teniszpályája, sőt tamburazenekara is. Nem hagyható ki a festőművészek galériája sem, amely az etnoházban kapott helyet, a ház, természetesen, számos vajdasági ételkülönlegességet kínál, az itteni leveles sajtot azonban senki sem mulasztja el megkóstolni. A faluban Húsvét ünnepén megrendezésre kerül az immár hagyományos tojászúzó verseny, februárban pedig valószínűleg a világ egyetlen helye, ahol mindenfelé száll a toll. Ekkor párzanak ugyanis a gúnárok, ekkor a legszenvedélyesebbek, ezért kevés kell ahhoz, hogy egymásba kapjanak. Ezt az időszakot használják ki tehát a híres gúnárviadal megrendezésére.
Duško Kovačić, a homokrévi Fehér Toll Egyesület megalapítóinak egyike, jelenlegi elnöke, egyike a rendezvény szervezőinek, amely az ország minden tájáról vonzza a látogatókat. Érkeznek látogatók azonban Magyarországról és Romániából is.
A gúnárok gazdái, igazi sportolókhoz híven, egész éven át készülnek a versenyre. A homokréviek a lehető leghosszabb ideig tartják harcosaikat szabadon, a legelőn, jóltartják őket, mert a gúnárnak több percnyi kemény küzdelmet kell kibírnia, amelynek során igen-igen száll a toll. Duško Kovačić elmondta, hogy a leghosszabb küzdelem 14 perces volt. A látvány egyedülálló: a gúnárok széttárt szárnnyal sétálnak, nyújtogatják nyakukat és gágognak. Hangosak a gúnárok, még zajosabbak azonban a „versenyzők” tulajdonosai, nem maradnak el mögöttük a fogadást kötők sem.
Homokréven minden házban tartanak libát, és igen jó ismerői a viadalra való gúnárok kiválasztásának. Kisliba korától figyelemmel kísérik a kiválasztottat, értékelik, hogyan támad és védekezik csőrével.
Az idén is nagy várakozás előzte meg a versenyt. A négyéves Bombázó a döntőben nem bizonyult egyenlő ellenfélnek a veteránnak számító Vigéccel szemben és leeresztett farokkal megfutamodott. A gazda szerint igen elfáradt az elődöntő során.
A vendégek igen jó szórakoztak és megfogadták, hogy jövőre is ellátogatnak a homokrévi gúnárviadalra.
A 38. BELGRÁDI NEMZETKÖZI FILMSZEMLE
2010-02-22
Bátorító mottó alatt kezdődött meg február 19-én és zárja kapuit a hónap utolsó napján a 38. Belgrádi Nemzetközi Filmszemle, vagyis a közkedvelt FESZT. A nézők harminc országból érkező 64 filmet tekinthetnek meg. Milena Gluvačević írását adjuk közre.
Az idei FESZT-et az orosz Alekszej Balabanov Morfium c. filmje nyitotta meg február 19-én. A rendező, aki a szemle során Belgrád vendége, alkotásáról szólva kiemelte: a film nem a kábítószer-élvezésről szól, hanem egy briliáns személyről, akinek élete hirtelen rossz irányt vesz. A kritikusok értékelése szerint a Morfium erőteljes, kegyetlen film. A főhős egy fiatal orvos, aki a XX. század elején egy vidéki kisvárosi kórházban kezd dolgozni. Az egyik beteg életéért küzdve saját életét is veszélyezteti, csak egy morfiuminjekció segítségével tudja magát megmenteni, egyúttal azonban annak a kockázatnak teszi ki magát, hogy morfiumfüggővé váljék.
Szergej Bodrov forgatókönyve ötvözi a Morfium történetét és Mihail Bulgakov hírneves orosz író falusi orvosi tapasztalatait összegző írásait. Balabanov úr szerint a saját tapasztalat a legértékesebb a művész számára abban az esetben, ha meg kíván érteni és meg szeretne fogalmazni bizonyos érzéseket. Hozzáfűzte azonban, hogy természetesen, sokféle mód van még arra, hogy ezeket az érzéseket autentikusan könyvbe vagy filmre ültethessék át. Balabanov rendezőt többszörösen díjazták nemzetközi fesztiválokon a Háború, a Testvér, a Testvér 1 és a Testvér 2 c. filmekért. Balabanov filmjén kívül a belgrádi közönség, Miroljub Vučković művészeti igazgató válogatásában, még 30 ország legújabb alkotásait tekintheti meg. A filmeket az immár hagyományossá vált programfelosztás szerint csoportosították: a Horizontok a fesztiválnyertes filmeket foglalja magában, az Európa Európán kívül címet viselő csoportba kerültek a versenyfilmek, a dokumentumfilmek a Tények és Mozaikok csoportban kaptak helyet, ezt követi a Felfedezések és FantAzija ciklus. Ez utóbbi az izraeli filmalkotásokat kívánja bemutatni.
A FESZT-en lesz Aleksandar Janković fiatal szerb rendező Flashback c. filmjének világpremiere, amely a versenykategóriában indul. Láthatjuk Srđan Kneľvić Filmmosó központ c. filmjét, valamint ®arko Dragojević A határon c. alkotását.
Az idei mottónak, a BÁTORÍTÓ-nak, egyébként az 1971-ben szervezett első szelét kellene felidéznie, amelyet akkor a Bátor új világ címmel rendeztek meg. Az akkori elképzelés szerint a szemle az idény legjobb alkotásait mutatta volna be. A FESZT azonban Belgrád művelődési életének egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát, amely mellett számos fiatal nemzedék nőtt fel.
A Belgrádi Nemzetközi Filmszemlének ez ideig összesen négymillió nézője volt és összesen 3800 világhírű filmet mutatott be.
MŰVELŐDÉSI KRÓNIKA
2010-02-16
Aranyat nyert a „Lélegzet”c. szerb film a hawaii filmszemlén. Slavko Almazan újvidéki szerzőnek ítélték oda a legjobb román nyelvű könyvért járó díjat. A „Az épület udvara” címmel mutatták be a belgrádi művészek projektumát a stockholmi művészeti kiállításon. Milena Gluvačević írását adjuk közre.
Vojin Vasović „Lélegzet” c. rövidjátékfilmjét a kiemelkedő alkotásnak kijáró Arany Kahuna-díjjal jutalmazták a honolului Nemzetközi Filmfesztiválon. A hawaii fesztivál szervezői meghívták a szerzőt, hogy az április végén sorra kerülő ünnepélyes díjátadáson személyesen vegye át a díjat. A fesztivál különösen nagy figyelmet szentel a független filmrendezőknek, valamint versenyzői és egyéb díjat ítél oda több kategóriában is: a legjobb játékfilmnek, rövidjátékfilmnek, dokunemtum-, rajzfilmnek, stb. A „Lélegzet” félórás ironikus pszichológiai dráma, amelyet az, az életfilozófia sző át, hogy a világon semmi sem biztos, és a való igazság nem létezik. A filmet először az amerikai New Jeresy-i Lighthouse Fesztiválon nyilvánították legjobbnak, majd pedig a szófiai Early Bird Fesztiválon nyerte el a legjobb külföldi filmnek, valamint a legjobb felvételnek kijáró díjat.
A Libertatea Lapkiadó Intézet díját, amelyet a román nyelven tavaly kiadott lejobb könyvnek ítélték oda, Slavko Almazan érdemelte ki az „A ronkonkomi fényképész” c. alkotásával. Az újvidéki szerző essziét eddig már kétszer díjazták, idén pedig az „A ronkonkomi fényképész” c. verseskötetével nyerte el a legjobb könyvnek járó díjat. Az elismerő oklevél mellett a szerzőt Jonel Popović festőművész festményével díjazták. A Libertatea immár tizenegy éve ítéli oda az év folyamán román nyelven kiadott legjobb könyvnek járó díjat.
A „Az épület udvara” c. projektum, valamint annak a nem formális művészcsoportnak a projektuma, amely immár tíz éve él és alkot Belgrádban, valamint külföldön, nemrégiben került bemutatásra Stockholmban, a „Supermarket 2010” elnevezésű művészeti kiállításon. A projektum elindítió Ivan Petrović, Vukašin Nedeljković, Nenad Jeremić, Oliver Veljković, Dušan Jevtović, Vladan Jeremić és Selena Savić művészek. A kiállításon a látogatók a szerzők rajzait, fényképit és videó-felvételeit tekinthetik meg, emellett pedig még egyes események dokumentumait és művészi feldolgozásait is. A művészek célja, hogy vizuálisan illusztrálják és rávilágítsanak a belgrádi művészeti színtér egy részének művészi stratégiájára, viselkedési módjára, valamint állásfoglalására. A kiállításon, amely minden évben Stockholm másik színhelyén kerül megrendezésre, február utolsó előtti hétvégéjén 24 ország 60 kiállítója vesz részt.
A SZABADKAI VÁROSHÁZA
15/02/2010
A Studenica és a Visoki Dečani kolostor, a belgrádi vár, a Šargani nyolcas elnevezésű keskenyvágányú vasút mind a szerbiai gazdag és érdekes építészeti örökség tanúja, amely egy belgrádi napilap olvasói szerint térségünk hét építészeti csodája megnevezést érdemelné ki. A szabadkai városháza is az említett hét csoda közé került. Jelena Gligorić írását adjuk közre.
Szabadka Szerbia legészakabbra fekvő városa, a Pannon-síkság legközepén alakult ki, a kopár homokpuszta és a termékeny fennsík határvonalán, a Duna és a Tisza közében. Lakosai szerint a Városháza városuk ékessége és jelképe is egyben. Lehet, hogy nem minden turista osztja véleményüket, ám az épületet a múlt század derekától műemlékké nyilvánították, itt található a polgármesteri hivatal, emellett esküvők és művelődési rendezvények zajlanak benne. Az épület története igen érdekes, mint már maga a tény is, hogy ez a város harmadik „városháza”. Az első a XVIII század derekán épült, a második a XIX. század elején, a harmadik, a jelenlegi pedig, a múlt évszázad első évtizedében. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának utolsó éveiben, amikor Szabadka építésének fő szakasza zajlott, Bíró Károly akkori polgármester pályázatot írt ki az új városháza megépítésére. Alapjait 1908-ban helyezték le Marcell Komor és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján. Az akkori idők műszaki lehetőségeit figyelembe véve, a szabadkai városháza rekordidő, négy év alatt épült fel. Alapjában véve barokk elemeket tartalmaz, ám a magyar szecessziós stílusban épült, stilizált tulipánokkal gazdagon díszített, és a művészet, valamint az ipar harmonikus összeolvadását tanúsítja. Az épületen négy szín dominál: a fehér, a piros, a zöld és a kék. Az épület 76 méter magas, magasságának kétharmada található a kilátós terasz. A finom zsolnai kerámialapokkal fedett tetőzetű palota 1910-ben már teljes szépségében uralta a várost, habár a belsőépítési munkálatok még két éven keresztül folytak. A torony tetején aranyozott kereszt áll, amelyet 1994-ben, a kommunista korszakot követően, a piros csillag helyére helyeztek vissza.
A városháza építésében részt vevők között meg kell említeni Róth Miksa tekintélyes vitrázskészítőt. A keze nyomát őrző vitrázsokon többek között a magyar királyokat és Mária Teréziát ábrázolja, emiatt a vitrázsokat több alkalommal is levették, majd visszahelyezték. A múlt század nyolcvanas éveitől a szabadkai városházát ismét az eredeti vitrázsok díszítik. A háromemeletes épületnek három bejárata van. A főbejárat felőli lépcsőzetét is zsolnai kerámiával rakták ki. E rész megvilágítása is bámulatos, a vitrázsokon át beszűrődő, valamint a stílszerű lámpák adta fény is nagy benyomást keltő. Az első emeleti tanácsterem falait faburkolat borítja. Az épület egyik szárnyában a Szabadkai Múzeum található, itt van még a városi archívum, a galéria, valamit a nemzeti étkeket kínáló étterem is.
DIVČIBARE
14. 02. 2010.
A divčibarei Vörös-csúcs Síközpont, a szerb kormány döntése értelmében, immár a valjevói önkormányzat tulajdonát képezi. Ez az idei téli idény egyik újdonsága, amelyet Rádiónknak adott nyilatkozatában jelentett be Goran Petković, az idegenforgalmi tárca államtitkára. Bővebben erről Jelena Gligorić írása számol be.
A Vörös-csúcsról vezető sípályát 2006-ban az állam tulajdonában levő erdőn keresztül vágott széles sávban alakították ki. A felvonót a Kopaonikról helyezték át, mivel az ezt korszerűbb, nagyobb befogadó képességűre cserélte le. A divčibarei pálya mintegy ezer méter hosszú, a kétüléses felvonó pedig óránként 900-1500 személy szállítására alkalmas. Belgrádtól körülbelül száz kilométerre van. Divčibare a Szerbia nyugati részén húzódó Maljen-hegység középsőben van, a fennsík tengerszint feletti magassága 980 méter. Területén négy természeti rezervátum található. A múlt század hatvanas éveitől Divčibare magaslati gyógykezelési központtá is vált, mivel bizonyítást nyert, hogy levegője sikerrel gyógyítja a légzőszervi megbetegedéseket. A gazdag növényzeten és a kristálytiszta levegőn kívül ehhez hozzájárul a Mediterrán és a Pannón-alföld, valamint a Magas-Kárpátok felől érkező légáramlatok keveredése is. Évek hosszú során való mérések alapján ugyanis megállapították, hogy itt az év 289 napja szélmentes, a hótakaró pedig csaknem négy hónapon keresztül megmarad. Érdekességnek számít, hogy idén az első hó október 13-án hullott, ám igen gyorsan el is olvadt. A havazás általában december derekán kezdődik.
Az itteni idegenforgalom kialakulásában egyébként december hónap igen jelentős. 1925. december 27-e volt ugyanis, amikor 28 valjevói polgár Egészségügyi Egyesületet alakított, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az egészséges életmód kialakításához és a téli sportok gyakorlásához. A valjevói polgároknak az adta a fenti ötletet, hogy tapasztalták: a hegyi pásztorok még idős korukban is milyen mozgékonyak, erősek, egészségesek. A döntést tett követte, majd megkezdődött a villák, az utak, valamint az első szállodák építése is.
A hegyet, amelynek a nárcisz a védjegye, tűlevelű erdők borítják, egyes fajai az 500 métert meghaladó magasságban nőnek, ami nem gyakori az örökzöldek esetében. A lombhullatók közül a leggyakoribb a bükk, a nyír és a kőris. Az enyhe lejtőjű Divčibare télen-nyáron kedvelt sétahely. Hat sétaösvényt alakítottak ki, amelyek között van hat órát igénybe vevő is. Természetesen, a sétán kívül lehet itt még lovagolni, mini pályán golfozni és teniszezni is.
A turistákon kívül Divčibare rendszeres látogatói a hazai és külföldi sportcsapatok is, amelyek itt tartják előkészületeiket. Sok az iskolai kirándulás is.
A helytörténeti adatok szerint Divčibare jótékony hatását már a római császárság idejében is nagyra becsülték, abban az időben azonban utat építettek, hogy a hegyre jussanak.
Kultúra 
Homokrév Észak-Bánát legnagyobb faluja, csak néhány kilométerre fekszik Romániától és mintegy tízre a magyar határtól. Körülötte termékeny alföldi szántók és az érintetlen sztyeppe, amelyben, a védett természeti rezervátum keretében, fészkel az óriás túzok. Homokréven állandó vendégnek számítanak a vadászok és a horgászok, van lovaglóklubja, teniszpályája, sőt tamburazenekara is. Nem hagyható ki a festőművészek galériája sem, amely az etnoházban kapott helyet, a ház, természetesen, számos vajdasági ételkülönlegességet kínál, az itteni leveles sajtot azonban senki sem mulasztja el megkóstolni. A faluban Húsvét ünnepén megrendezésre kerül az immár hagyományos tojászúzó verseny, februárban pedig valószínűleg a világ egyetlen helye, ahol mindenfelé száll a toll. Ekkor párzanak ugyanis a gúnárok, ekkor a legszenvedélyesebbek, ezért kevés kell ahhoz, hogy egymásba kapjanak. Ezt az időszakot használják ki tehát a híres gúnárviadal megrendezésére.
Duško Kovačić, a homokrévi Fehér Toll Egyesület megalapítóinak egyike, jelenlegi elnöke, egyike a rendezvény szervezőinek, amely az ország minden tájáról vonzza a látogatókat. Érkeznek látogatók azonban Magyarországról és Romániából is.
Homokréven minden házban tartanak libát, és igen jó ismerői a viadalra való gúnárok kiválasztásának. Kisliba korától figyelemmel kísérik a kiválasztottat, értékelik, hogyan támad és védekezik csőrével.
Vojin Vasović „Lélegzet” c. rövidjátékfilmjét a kiemelkedő alkotásnak kijáró Arany Kahuna-díjjal jutalmazták a honolului Nemzetközi Filmfesztiválon. A hawaii fesztivál szervezői meghívták a szerzőt, hogy az április végén sorra kerülő ünnepélyes díjátadáson személyesen vegye át a díjat. A fesztivál különösen nagy figyelmet szentel a független filmrendezőknek, valamint versenyzői és egyéb díjat ítél oda több kategóriában is: a legjobb játékfilmnek, rövidjátékfilmnek, dokunemtum-, rajzfilmnek, stb. A „Lélegzet” félórás ironikus pszichológiai dráma, amelyet az, az életfilozófia sző át, hogy a világon semmi sem biztos, és a való igazság nem létezik. A filmet először az amerikai New Jeresy-i Lighthouse Fesztiválon nyilvánították legjobbnak, majd pedig a szófiai Early Bird Fesztiválon nyerte el a legjobb külföldi filmnek, valamint a legjobb felvételnek kijáró díjat. 
A Libertatea Lapkiadó Intézet díját, amelyet a román nyelven tavaly kiadott lejobb könyvnek ítélték oda, Slavko Almazan érdemelte ki az „A ronkonkomi fényképész” c. alkotásával. Az újvidéki szerző essziét eddig már kétszer díjazták, idén pedig az „A ronkonkomi fényképész” c. verseskötetével nyerte el a legjobb könyvnek járó díjat. Az elismerő oklevél mellett a szerzőt Jonel Popović festőművész festményével díjazták. A Libertatea immár tizenegy éve ítéli oda az év folyamán román nyelven kiadott legjobb könyvnek járó díjat. 
A „Az épület udvara” c. projektum, valamint annak a nem formális művészcsoportnak a projektuma, amely immár tíz éve él és alkot Belgrádban, valamint külföldön, nemrégiben került bemutatásra Stockholmban, a „Supermarket 2010” elnevezésű művészeti kiállításon. A projektum elindítió Ivan Petrović, Vukašin Nedeljković, Nenad Jeremić, Oliver Veljković, Dušan Jevtović, Vladan Jeremić és Selena Savić művészek. A kiállításon a látogatók a szerzők rajzait, fényképit és videó-felvételeit tekinthetik meg, emellett pedig még egyes események dokumentumait és művészi feldolgozásait is. A művészek célja, hogy vizuálisan illusztrálják és rávilágítsanak a belgrádi művészeti színtér egy részének művészi stratégiájára, viselkedési módjára, valamint állásfoglalására. A kiállításon, amely minden évben Stockholm másik színhelyén kerül megrendezésre, február utolsó előtti hétvégéjén 24 ország 60 kiállítója vesz részt. 
Szabadka Szerbia legészakabbra fekvő városa, a Pannon-síkság legközepén alakult ki, a kopár homokpuszta és a termékeny fennsík határvonalán, a Duna és a Tisza közében. Lakosai szerint a Városháza városuk ékessége és jelképe is egyben. Lehet, hogy nem minden turista osztja véleményüket, ám az épületet a múlt század derekától műemlékké nyilvánították, itt található a polgármesteri hivatal, emellett esküvők és művelődési rendezvények zajlanak benne. Az épület története igen érdekes, mint már maga a tény is, hogy ez a város harmadik „városháza”. Az első a XVIII század derekán épült, a második a XIX. század elején, a harmadik, a jelenlegi pedig, a múlt évszázad első évtizedében. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának utolsó éveiben, amikor Szabadka építésének fő szakasza zajlott, Bíró Károly akkori polgármester pályázatot írt ki az új városháza megépítésére. Alapjait 1908-ban helyezték le Marcell Komor és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján. Az akkori idők műszaki lehetőségeit figyelembe véve, a szabadkai városháza rekordidő, négy év alatt épült fel. 
A városháza építésében részt vevők között meg kell említeni Róth Miksa tekintélyes vitrázskészítőt. A keze nyomát őrző vitrázsokon többek között a magyar királyokat és Mária Teréziát ábrázolja, emiatt a vitrázsokat több alkalommal is levették, majd visszahelyezték. A múlt század nyolcvanas éveitől a szabadkai városházát ismét az eredeti vitrázsok díszítik.
A Vörös-csúcsról vezető sípályát 2006-ban az állam tulajdonában levő erdőn keresztül vágott széles sávban alakították ki. A felvonót a Kopaonikról helyezték át, mivel az ezt korszerűbb, nagyobb befogadó képességűre cserélte le. A divčibarei pálya mintegy ezer méter hosszú, a kétüléses felvonó pedig óránként 900-1500 személy szállítására alkalmas. Belgrádtól körülbelül száz kilométerre van. Divčibare a Szerbia nyugati részén húzódó Maljen-hegység középsőben van, a fennsík tengerszint feletti magassága 980 méter. Területén négy természeti rezervátum található. A múlt század hatvanas éveitől Divčibare magaslati gyógykezelési központtá is vált, mivel bizonyítást nyert, hogy levegője sikerrel gyógyítja a légzőszervi megbetegedéseket. A gazdag növényzeten és a kristálytiszta levegőn kívül ehhez hozzájárul a Mediterrán és a Pannón-alföld, valamint a Magas-Kárpátok felől érkező légáramlatok keveredése is. Évek hosszú során való mérések alapján ugyanis megállapították, hogy itt az év 289 napja szélmentes, a hótakaró pedig csaknem négy hónapon keresztül megmarad. Érdekességnek számít, hogy idén az első hó október 13-án hullott, ám igen gyorsan el is olvadt. A havazás általában december derekán kezdődik.
Az itteni idegenforgalom kialakulásában egyébként december hónap igen jelentős. 1925. december 27-e volt ugyanis, amikor 28 valjevói polgár Egészségügyi Egyesületet alakított, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az egészséges életmód kialakításához és a téli sportok gyakorlásához. A valjevói polgároknak az adta a fenti ötletet, hogy tapasztalták: a hegyi pásztorok még idős korukban is milyen mozgékonyak, erősek, egészségesek. A döntést tett követte, majd megkezdődött a villák, az utak, valamint az első szállodák építése is.
A hegyet, amelynek a nárcisz a védjegye, tűlevelű erdők borítják, egyes fajai az 500 métert meghaladó magasságban nőnek, ami nem gyakori az örökzöldek esetében. A lombhullatók közül a leggyakoribb a bükk, a nyír és a kőris. Az enyhe lejtőjű Divčibare télen-nyáron kedvelt sétahely. Hat sétaösvényt alakítottak ki, amelyek között van hat órát igénybe vevő is. Természetesen, a sétán kívül lehet itt még lovagolni, mini pályán golfozni és teniszezni is.
