2008-08-04

Ma van 13 éve annak, hogy megkezdődött a Vihar fedőnevű horvát katonai akció, amelynek során csaknem 2000 személyt meggyilkoltak, 250 ezret pedig elűztek a volt Szerb Krajina Köztársaság területéről. A belgrádi Szent Márk templomban ez alkalomból gyászmisét tartottak az elesettek és eltűntek emlékére, a misét Atanasije Rakita püspök szolgáltatta. Mladen Bijelić írását adjuk közre.
A gyászmisén, az áldozatok hozzátartozóin és barátain kívül, jelen volt Jovan Krkobabić és Božidar Đelić, a szerb kormány alelnöke, Branislav Belić, Belgrád város képviselő-testületének elnöke és Aleksandar Karađorđević herceg és neje, Katarina. A misét követően az összegyűltek tiltakozó sétára indultak, és a horvát nagykövetség előtt elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy még 13 év után sem vizsgálták ki és büntették meg a Vihar során elkövetett bűntetteket.
Veljko Odalović, az eltűnt személyek felkutatására alakított bizottság elnöke, felszólalásában kiemelte, hogy az eltűntek kérdése 1991. óta időszerű, akkor tűntek el ugyanis először horvátországi szerbek. Számos eltűnés esete még mindig kiderítetlen, állítja Odalović úr, majd emlékeztet, hogy az eltűntek száma a Villanás fedőnevű horvát katonai-rendőri akciót követően rohamosan növekedett. Legalább 2000 eltűnt személyt vezetünk nyilvántartásunkban. Megengedhetetlen, hogy 13 év után sem sikerült számos személy sorsát felderíteni. Az utóbbi hónapokban pedig még tovább lassult a felkutatás folyamata, emelte ki Odalović bizottsági elnök.
Rasim Ljajić munka- és népjóléti miniszter szintén elégedetlenségének ad hangot a menekültkérdés lassú megoldása, illetve a Szarajevói Nyilatkozat alkalmazásának hiánya miatt. Úgy értékelte, hogy a Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Montenegró által aláírt Szarajevói Nyilatkozat érvényesítése nem haladt előre, mivel ez ideig nem mutatkozott készség a menekültkérdés megoldására. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a fenti dokumentum szerint 2006. végéig le kellett volna zárni a volt Jugoszlávia területén kialakult menekültkérdést, ehelyett azonban, a nemzetközi közösség sem tett semmit annak érdekében, hogy a Nyilatkozat alkalmazásra kerüljön. Ily módon a menekültek számára lehetetlenné válik a visszatelepedés, ezzel pedig egyéb jogaik érvényesítése is, például a lakójogé, értékelte Rasim Ljajić. Bejelentette továbbá, hogy Szerbia, a menekültkérdéssel és a Szarajevói Nyilatkozat alkalmazásával kapcsolatban, sürgős miniszteri szintű találkozó összehívását fogja kérni Bosznia-Hercegovinától és Horvátországtól. A nemzetközi közösség tevékenyebb részvételét is követelni fogjuk, mert a menekültkérdés nem oldható meg a problémák szőnyeg alá söprésével, hangsúlyozta. Hozzáfűzte még, hogy a megbékélés folyamata is sikertelenné válhat, még ha minden hágai vádlott a törvényszék elé kerül is, ha nem kerül megoldásra a menekültek kérdése.
A Horvát köztársaságban  augusztus 5-e, a Vihar-akció befejezésének napja, nemzeti ünnep, a naptárban a Győzelem napjaként szerepel.

30.07.2008.

Radovan Karadžić hágai vádlott elfogását néhány száz, többségében fiatalokból álló személy arra használta ki, hogy már ki tudja hányadik alkalommal, törje-zúzza a társadalmi és a magántulajdont egyaránt. Dragan Popadić szociálpszichológus, a Belgrádi Egyetem tanára, úgy véli, hogy az utcai erőszakos viselkedésre annak okán is sor kerülhet, mert az erőszak relatívvá tételére került sor. A professzorral Jelica Tapušković beszélgetett.

Popadić professzor úgy véli, hogy nem büntetjük eléggé súlyosan az erőszakot, ezért az, különösen az utóbbi időben, általános jelenséggé válik minden nagyobb rendezvény alkalmával. Szerinte továbbá, csak azért, mivel az erőszakos viselkedésre olyan gyűléseken kerül sor, mint a Koszovó egyoldalú függetlenségének kikiáltása elleni tiltakozás, vagy Radovan Karadžić elfogása elleni nagygyűlés, az erőszak nem maradhat büntetlenül. Emellett a Radovan Karadžićhoz való viszonyulás is relatívvá vált, mivel a nyilvánosság egyszerűen nem veszi figyelembe a tényt, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság egykori elnökét a XX. században elkövetett legsúlyosabb bűntettek egynéhányával gyanúsítják, sokkal nagyobb figyelmet szentel annak, mi mindennel foglalkozott 13 évi rejtőzködése alatt.
Az újságírók elleni támadásokat a közvélemény nem tekinti a munkáját végző személy elleni támadásnak. Az erőszakosan viselkedők az újságírókra úgy tekintenek, mint őket akadályozó személyekre, ugyanúgy, mint a kirakatokra, és úgy vélik, hogy büntetlenül rugdalhatják, sértegethetik őket, állítja Popadić professzor.

Beszélgetőtársunk kiemelte emellett, hogy változtatni kellene a nem büntető magatartáson, nincs szükség azonban külön intézkedések bevezetésére, csak arra, hogy az erőszakos cselekedetek elkövetőit azonosítsák és az idevágó törvény rendelkezései szerint megbüntessék. Mindenképpen fontos azonban hangsúlyozni, állítja a Popadić professzor, hogy semmiképpen sem szabad különbséget tenni, hogy az erőszakos cselekedet elkövetésére hazafiságból vagy pedig más okból került sor.  

18.07.2008

Az elemzők szerint, az ENSZ hamarosan sorra kerülő Közgyűlésén megerősítést fog nyerni a tény, hogy a világ vezető országainak véleménye teljesen ellentétes Koszovó jogállásával kapcsolatban. Erre nemcsak Dmitríj Medvegyev orosz elnök nemrégiben tett kijelentése utal, amelyben hangsúlyozza, hogy a déli szerb tartomány függetlensége kihirdetésével még egyszer aláásták a nemzetközi jogot, hanem egyes nyugati országoknak azokra az államokra nehezedő, mind erősebb diplomáciai nyomása is, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét. Ezen a véleményen van Saša Gajić politikai elemző is, aki Rádiónknak adott nyilatkozatában úgy értékeli, hogy a fenti nyomás a nemzetközi közösség azon kísérletét képezi, hogy az ENSZ Közgyűléséig mind több ország ismerje el Koszovó függetlenségét, ily módon biztosítva a jelenlegi állapot nemzetközi legitimitását. A beszélgetést Ivana Subašić jegyezte le.
 Gajić úr azonban derűlátó Szerbia elvszerű, nemzetközi jogon alapuló, területi épsége és szuverenitása védelme érdekében kialakított pozíciójával kapcsolatban. Erre több tényező is mutat. A mind erősebb diplomáciai nyomás, amelyet annak érdekében fejtenek ki, hogy minél több állam ismerje el az önhatalmúlag kikiáltott koszovói függetlenséget, arra mutat, hogy a prištinai hatalom, továbbá az azt támogató nyugati országok egy része, nem elégedett a koszovói függetlenség elismerésére irányuló folyamattal, hangsúlyozza Gajić úr. Igen sokatmondó az is, hogy az iszlám országok többsége nem támogatta a déli szerb tartomány függetlenségét, annak ellenére, hogy ezektől az államoktól nagyobb vallási alapú szolidaritást vártak el.
 Saša Gajić meggyőződése, hogy azoknak az országoknak a többsége, amely elveti Koszovó elismerését, a rá nehezedő diplomáciai nyomás ellenére sem fogja megváltoztatni álláspontját, mivel a nemzetközi kapcsolatok terén Oroszország, Kína, India, továbbá az unió egyes tagállamainak álláspontja is domináns, amely szerint Koszovó önhatalmúan kihirdetett függetlensége ellentétben áll a nemzetközi joggal.
 Szerbia, valamint az őt támogató államok pozícióját azonban a fennálló nemzetközi körülmények, továbbá azon események szemszögéből kell szemlélni, amelyekre ősszel kerül majd sor a Közel-Keleten. Ezek a történések mindenképpen fel fogják kelteni a nemzetközi közösség figyelmét, ezért, ha a Koszovót elismerő országok száma változatlan marad, az ENSZ közgyűlése pedig az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal összhangban foglal állást, nagy a lehetősége, hogy a koszovói folyamatban marad a jelenlegi állapot, ez pedig Belgrád számára igen jelentős lenne, értékeli Gajić úr.
 Gajić úr szerint Szerbiának erélyesebben kellene fellépnie, konkrétan, eljárás indítását kezdeményezni azon országok ellen, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét, továbbá szelektív gazdasági együttműködést folytatnia, illetve favorizálnia ebben azokat az államokat, amelyek nem ismerték el a függetlenséget.