24.03.2008.

Ma van kilenc éve annak, hogy a NÁTO 19 tagországa légitámadást hajtott végre a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. Mladen Bijelic melléklete.

A Jugoszlávia elleni NÁTO-agresszió a legegyenrangútlanabb háború az emberiség újabb történelmében, mert a lakosság aránya 1:70-hez volt. Ezzel megszegték valamennyi szuverén ország jogszabályát, s azokat az elveket, melyeken a nemzetközi jogi rend alapul, mint amilyen az ENSZ-Alapokmánya. Konkrétan: megszegték a helszinki dokumentumot, a genfi konvenciót, az EBESZ számos elvét, akárcsak a NÁTO alapító szerződését, mellyel ezt a szövetséget védelmező szövetségnek határoztak meg, amely csak saját tagországainak területén tevékenykedik.

A támadás célpontja nemcsak katonai, hanem számos civil létesítmény is volt. Bombázták az iskolákat, kórházakat, hidakat. 3.500 ember esett áldozatul, legtöbb civil személy. A bombázásban nagy kár érte a gazdasági létesítményeket, az iskolákat, egészségügyi intézményeket, médiaházakat. Az össz anyagi kárt 100 millió dollárra becsülik.

A Jugoszlávia elleni agresszióval, a NÁTO a legnagyobb bűntettet követte el a béke ellen, mert az ENSZ-Alapokmány kiemeli, hogy a tagországok kötelezik magukat arra, hogy a nemzetközi viszonyokban ’tartózkodnak a fenyegetésektől és az erőszak alkalmazásától, amely nincs összhangban a Világszervezet céljaival. A NÁTO-agresszióra – állítólag – azért került sor, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Kosovo és Metohián, de éppen ez az agresszió váltotta ki a humanitárius katasztrófát. Az UNHCR adatai szerint, Kosovo és Metohiát, a légitámadás alatt, 230.000 szerb, roma és más nemalbán polgár hagyta el, s 800.000 albán személy költözött vissza. A szerbek kilenc év elteltével sem tértek vissza otthonaikba.

A bombázás 1.999. június 10-ikén az ENSZ Biztonsági Tanácsa rezolúciójának 1.244-es szakaszának az elfogadásával ért véget. Egy nappal korábban, a macedóniai Kumanovóban, a Jugoszláv Katonaság valamint a NÁTO képviselői, katonai-technikai megállapodás írtak alá, amely előlátja a jugoszláv katonaság kivonulását a tartományból, s a nemzetközi erők megérkezését helyükbe. Ugyanakkor, ez a dokumentum megerősítette Szerbia szuverenitását saját területe, Kosovo és Metohia felett. Mindez, azonban, nem gátolta meg a nemzetközi közösség egy részét abban, hogy felbátorítsa a kosovói albánokat szeparatista törekvéseikben, később pedig abban, hogy gyorsan elismerjék Kosovo és Metohia önálóságát. Ez azonban, számos elemző véleménye szerint, megmutatta a NÁTO agresszió igazi arculatát.