2009-05-23

A Zlatibor-hegy Szerbia egyik legismertebb és leglátogatottabb idegenforgalmi helye. Elsősorban az egészségügyi turizmus tette ismertté, az utóbbi időben azonban a sí kedvelői is mind gyakrabban látogatnak oda. Emellett azonban a szelíd zlatibori táj lehetőséget nyújt a turistáknak a szerb hagyomány megismerésére. Erről ír ma Jelena Gligorić mai rovatunkban.

A hegy keleti lejtőjén található a Sirogojno Ófalu, amelyet szabadtéri múzeumnak is nevezhetünk. Öt hektáron, a szerb hegyvidéki építészetre jellemző 47 faház található, mintegy kétezer kiállítási tárggyal, amelyeket a helybeliek a mindennapjaikon használtak. Az etno-faluban a turistákat a faházakban kialakított lakosztályok várják, van ajándékbolt és vendéglő is, tehát minden, ami a több tízezer idelátogató turistára felejthetetlen benyomást tesz.

Az etno-falu kialakításának elképzelését a népi iparművészet egyik formájának kitartó fejlődése adta. A környéken élő, ügyes Dobrila Smiljanić divattervezőnek az, az ötlete támadt, hogy kihasználja a sirogojnói asszonyok kötőtudományát, ezért néhány évtizeddel ezelőtt szövetkezetet alakított, amelynek tagjai az ő tervei alapján kötöttek. Kardigánokkal kezdték, miután pedig már az országhatáron túl is hírnévre tettek szert, Dobrila más, gyapjúból készült ruhaneműket is tervezett. Az ügyes kötőnők a terveket egyedi modellekké varázsolták. A múlt század hetvenes éveiben a sirogojnói kötött holmik a világ minden tájára elkerültek. Ez késztetett más művészeket és kulturális dolgozókat arra, hogy a települést Szerbia első etno-falujává alakítsák át, amely a zlatibori térség népi építészetének minden egyéni vonását magán viseli.

A zlatibori faház a dinári hegyvidék térségében élő szerb lakosság legtökéletesebb házformája. Ezen a tájon évszázadok óta több család él egy fedél alatt, szigorúan megszabott szabályok szerint. Ezt tükrözi a szobák elrendezése is. Minden ház két helyiségből áll, a konyhából, amelyben a tűzhelyé volt a fő hely, valamint egy szobából, amely előtt kisebb tornác húzódhatott. A házak a napos, széltől védett lejtőn épültek. A konyhában, az egyetlen fűtött helyiségben, aludtak az idősebbek és a gyerekek. A hosszú téli estéken a tűz mellett gyűltek össze a családtagok, rokonok, a férfiak guzlicán játszottak, a nők kötöttek.
Az etno-parkot néhány eredeti berendezett ház alkotja. Annak érdekében pedig, hogy fennmaradjanak a régi népi mesterségek, az Ófalu Múzeum felhívást intézett a fiatalokhoz, elsajátításukra. Az első felhívásra 120 érdeklődő jelentkezett, így idővel új fafaragó, kosárfonó mesterek, gölöncsérek nemzedéke nőtte ki magát, akik a régi mesterektől eltanult módon dolgoznak.