29.12.2007.

December 26-án Szerbia Képviselőháza elfogadta az ország szuverenitásának, területi egységének és alkotmányos rendszerének védelmére irányuló határozatot. A legfelsőbb szerb törvényhozó testületnek ez már az idei harmadik határozata, amellyel megerősít, hogy Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része, továbbá, hogy a szerb nép és megválasztott képviselői más állapotot soha nem fogadnak el. Koszovó jövőbeni jogállása, ezzel együtt pedig egész Szerbiáé is, a legfontosabb politikai és állami érdekkel bíró kérdés volt, amely 2007-re rányomta bélyegét.
SZERBIAI POLITIKAI SZINTÉR c. rovatunkat ma Mirjana Nikolic állította össze.

Bármiről folyt is idén országunkban a képviselőházi vita, bármilyenek voltak is az európai távlatokra, a korrupció és a kriminalitás visszaszorítására, a hágai törvényszékkel való együttműködésre, választásokra vonatkozó tervek, minden kérdés megvitatására a koszovói rendezési tárgyalások árnyékában került sor. Erre az évre a Belgrád és Pristina kötötti, az Összekötő Csoport közvetítő hármasa segítségével vezetett, még egy tárgyalási forduló megtartásáról fogunk emlékezni. A közvetlen tárgyalások első fordulója Frank Wiesner amerikai, Wolfgang Ischinger uniós és Alexandr Bocan-Harcsenko orosz képviselő szeptember 28-ai New York-i, majd október 14-ei brüsszeli találkozójával kezdődött. December 10-ig, amikor is a közvetítő hármas az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé bocsátotta a tárgyalásokra vonatkozó összegző jelentést, több alaklommal tárgyalt közvetlenül a két küldöttség. Ez a szerb fél számára igen nagy sikernek számított, hiszen e megbeszélések alkalmával a nem hivatalosan elvetették Martti Ahtisaari előző közvetítő felügyelt függetlenséget erőirányzó tervét.
Belgrád és Pristina tárgyalásainak ez évi első fordulójára egyébként március 3-ún került sor Bécsben, amelyen Belgrád és Pristina álláspontja szöges ellentétben állt és maradt is, hiszen nem sikerült kompromisszumra jutniuk. Martti Ahtisaari különleges ENSZ-kiküldött, a tárgyalásokat követően kijelentette, a kérdésben nem történt előrelépés. A kiküldött minden újabb találkozó után hasonlóan nyilatkozott, sőt, nyíltan az albán fél mellé állt, amikor jogállási megoldási javaslatában előirányozta, Koszovó kérdésében a megoldás a függetlenség. A albán fél, valamint a világ több rangos tisztségviselője azóta több alaklommal is megkísérelte, hogy az Ahtisaari-tervet ismét időszerűvé tegyék, eddig sikertelenül.
A tárgyalások egyetlen fordulója sem hozott semmi újat, mivel előre világos volt, hogy se Belgrád sem Pristina nem fog engedni álláspontjából. Belgrádból olyan javaslatok érkeztek, hogy annál is nagyobb mértékű szuverenitást szavatolna Koszovónak, mint amekkorával Hongkong rendelkezik, vagy pedig a skandináviai Oland-szigetek. A pristinai tárgyalócsoport tagjai, az USA támogatásától felbátorodva, egyetlen alaklommal sem változtattak álláspontjukon, hogy csakis Koszovó Szerbiából való kiválását követő kapcsolatokról hajlandóak tárgyalni.
Egyes elemzők véleménye szerint, ezek nem is tárgyalások voltak, hiszen semmiféle előrelépésre nem került sor. A közvetítő hármas azonban egyetlen hatalmas lépést tett, amelynek hatására a tárgyalások légköre annyira megváltozott, hogy a szerbek és az albánok beszélgetni kezdtek, meghallgatták egymás érveit és együtt vacsoráztak. Ez pedig nagy sikernek számít a két nép számára, amelyeknek ennyire összetett a története, ám nem jelentette a kérdés megoldását is.
Koszovó kérdése közvetve is vihart idézett elő Szerbia politikai színterén, mivel kihatott az elnöki és a helyhatósági választások időpontjának meghatározására. A Szerbiai Demokrata Párt, a hatalmon levő koalíció tagja, úgy ítélte meg, hogy a választásokat nem kellett volna kihirdetni mindaddig, amíg nem kerül megállapításra, hogy Szerbia veszélyben forog-e Koszovó jövőbeni jogállása miatt. A választásokat azonban január 20-ára hirdették meg, a kampány pedig kezdetét vette. Annak ellenére, hogy sokan a koalíció széthullását jósolták meg, az továbbra is tartja magát. Boris Tadic köztársasági elnök és Vojislav Kostunica kormányfő, illetve a Demokrata Párt és a Szerbiai Demokrata Párt viszonya idén gyakran került próbára. Számos polgár és elemző szerint, az idei legjellemzőbb tény, hogy a kormányzó koalíció fennmaradt és sikerült megőriznie eléggé egységes álláspontját a legfontosabb kérdésekben.
Szerbia politikai életében idén nem bukkant fel új politikai egyéniség vagy párt, amely megingathatta volna az erőviszonyokat. A kutatások azt mutatják, hogy az elnöki választások második fordulójába ismét Boris Tadic jelenlegi elnök és Tomislav Nikolic radikális elnökjelölt kerül be. Ha pedig most kerülne sor a parlamenti választásokra, ugyanazok a pártok szereznének nagyobb gond nélkül képviselői helyeket, amelyek most is képviselőkkel rendelkeznek.